- Na, végre itthon vagytok! - üdvözölt minket vidáman anya.Nekem nem volt okom visszamosolyogni.
- Bocsi.Csak Tomival voltam. - nem hazudtam.Csak kihagytam egy fontos részletet.
- Á, értem.Nem gondolod hogy Dávid féltékeny lesz? - ahogy meghallottam a nevét, legszívesebben térdre estem volna és sírni kezdtem volna.De kibírtam anélkül hogy elgyengültem volna.
- Nyugi, neki nem lesz semmi baja.
- Értem.Szóval akkor egy fontos bejelentenivalónk van. - állt oda apa mellé. - Elkültözünk! - anya azt várta, hogy majd elkezdünk ugrálni örömünkben, de mi csak lefagyva néztünk anyékra.
- Ohh, oké.És mégis hova? - kérdeztem.Dávidot hirtelen el is felejtettem, jobban érdekelt ez a dolog.
- Egerbe. - mosolygott anya.
- Te normális vagy? - üvöltött a bátyám. - El akarsz költözni az ország másik végébe??
- Hát...Apátokat oda helyezték át.És én úgy döntöttem, oda költözünk, inkább mint hogy alig lássuk egymást.
- Aha. - mondtam. - Szerintem szuper.Végre új életet kezdhetünk vagy ilyesmi. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Nekem nem tetszik.Ez akkora...ááh...mindegy. - ment fel a bátyám a lépcsőn.
- Arra gondoltam Dalma, - kezdte anyu - hogy áthvhatnád Dávidot ilyen búcsúvacsira.
- Dávid nem jön.
- Hát mert?
- Szakítottunk.De mindegy, semmiség.Nem érdekel.
- Hát nem úgy nézel ki, mint akit nem érdekel.Na nyomás fel a szobádba, pakold össze a cuccaidat.Holnap délben indulnuk.
- Oké. - mondtam, majd lassan felvánszorogtam a szobámba.Hogy tudtam ekkorát hazudni?Még hogy semmiség..De nem is érdekel.Én szívből örülök hogy elhúzunk végre innen.Egy normális barátnőm se volt, szóval hiányozni se fog senki.Gyorsan összedobáltam mindent, röpke másfél óra alatt meg is voltam.A következő lépésem az volt, hogy az íróasztalomon álló képkeretből kiszedjem a közös képemet Dáviddal, összetépjem és kihajítsam valahova.De ahogy megfogtam a képet, nem volt szívem összetépni.Miért tépném össze?Tíz év múlva majd előveszem és szép emlékek fűződnek hozzá vagy ilyesmi..nem?Dehogy is.Hoyg lehetek ilyen?Ezt most lekell zárnom.Új életet kezdek és ennyi.Végül összetéptem a képet és kidobtam az ablakon a maradékát, majd az üres képkeretet elraktam a bőröndbe a bedobált ruhák tetejére, és becipzároztam a bőröndöt.Kicsit púpos lett, mivel a ruhák nem hajtogatva voltak benne de nem baj.Lefeküdtem az ágyamra, majd ruhástól elaludtam.Éjszaka álmomban sírtam, reggel könnyes szemmel ébredtem.